logged_in_greeting="Szia! Segíthetünk valamiben?" logged_out_greeting="Szia! Segíthetünk valamiben?">
I.M. Fináczy László (1940-2021) - TVSK - Túravitorlás Sportklub
Fináczy “Marci” László (1940-2021)

Marci emléke, elszántsága és a vitorlázással kötött egész életre szóló házassága előtt – talán rendhagyó módon – két, a nemrégiben született rövidebb-hosszabb írással szeretnénk tisztelegni. Az egyik egy 2019-es visszaemlékezése fiatal korára, a másik Toronyi András barátjának a Bolygó 90. születésnapjára írt visszaemlékezése az 1973-as Kékszalagról, melynek kalandjait Marci is gyakran emlegette.

1959 – 60 éve történt a Balatonon

A Kékszalag verseny idején, a tavalyi 50. verseny alkalmából kiadott albumot lapozgatva eszembe jutnak a 60 évvel ezelőtt történtek.

Ebben az évben a Balaton Kék Szalagjáért 12. alkalommal kiírt versenyen, a viharos időjárásnak „köszönhetően” a 37 nevezett hajó közül csak 15 állt rajthoz és ebből 13 teljesítette a távot. Ezek közül három 25-ös jolle volt – köztük Édesapám hajója, a Kócsag. Az albumban található korabeli fotón két kézzel feszítem a kormányt, Édesapám pedig nagy erőkkel trapézol. A képet Szabó József készítette a Rabonbán fedélzetéről, még a Keleti-medencében. Végül a 7. helyen végeztünk, többek között a Nemere II., a Tabu és a Tramontana mögött. Mintha ma lett volna.

Ebben az évben a Vasas színeiben versenyezve, ifjúsági Finn jolle hajóosztályban országos bajnokságot nyertem.

Ebben az évben rendezték az utolsó O jolle felnőtt országos bajnokságot is, melyet szintén megnyertem Szabó József és Hampel Antalné előtt. A hajók fenekét Tango pasztáztuk, hogy jobban csússzon.

A vitorlázás mellett, nem utolsó sorban érett is lettem… leérettségiztem.

Eszembe jut még a máig emlékezetes 1973-as Kékszalag, amikor is a Bolygóval első ízben versenyeztünk a mezőnyben és a viharos időjárás ellenére előkelő helyezést értünk el.

Az elmúlt 60 év során télen sem állt meg az élet, mivel jégvitorlással a természet és az időjárás adta viszonyok közt mindig vízre (jégre) szálltunk.

Fináczy Marci, 2019. július

 

Emlékezetes Kékszalag a Bolygóval

Marci néhány héttel a verseny előtt említette, hogy jó lenne elindulni a frissen megvásárolt Bolygóval a Kékszalagon. Némi akadálya volt ennek a szándéknak. A hajó évek óta nem volt vízen és a vízre tételt követően folyamatos meréssel folyt a dagasztás. Továbbá: az árboc törött volt két helyen is, és pamut vitorlák voltak, míg az álló és a mozgó kötélzet is igen hiányos volt.

Ez idő tájt én Marcival repülő hollandiban versenyeztem, így minden hétvégén noszogatott, hogy a versenyhajó reparálása során szerzett műgyantázási tapasztalatommal próbáljam meg megerősíteni az árbocot. Addig-addig kérte, míg hozzáláttam a köpenyezéshez. Szerencsére Berta Lajos a Vörös Meteor hajóépítője is segítségemre volt, így a famunka és a nút rendbehozatala is megtörtént.

Marci, látva, hogy a hajó indulásra képes lesz, a versenyre meghívta szüleit, Marci bácsit és Ádi nénit. A rajt előtti éjszaka az árboc bekerült a hajóba és így a Bolygó kihajózásra alkalmas állapotba került. Na, persze nem versenyzésre képesen…

Gyurka, hallva, hogy ezzel a hajóval indulni akarunk, utolsó pillanatban, a kikötőből való kihajózás előtt közvetlenül, egy garnitúra Dragon vitorlát hozott: „Fiúk, vigyétek ezt is el, jó lesz majd valamire”. Marci kicsit ágált és mondta, hogy a jégszán pamutvitorláját is elhozta tartaléknak. Az új szerzeményt gyorsan betettük a Fuchs-ba, ennek később nagy hasznát láttuk.

Szerencsére a rajt és az első nappal gyengeszeles volt, így alkalmunk nyílt az elmaradt alap veretezés felhelyezésére és a hiányos mozgókötélzetek pótlására.

Sokan emlékeznek az 1973-as Kékszalagra, mivel ekkor két vihar is lecsapott a mezőnyre, az egyik éjjel, a másik második nap hajnalban.

Alkonyat után egyre erősödött a szél, kisebb fockot szereltünk, majd reffeléssel próbálkoztunk. Mire ezzel készen lettünk, Ádi néni, aki Marci bácsival a viharos időjárás idejére a kajütbe húzódtak, kiszólt elég határozottan, hogy „nyuszikák, itt minden padlódeszkáig úszik, nem lesz ez így jó”. Benéztem és láttam, hogy elég magas a vízszint, így azonnal vödörre kaptam és indult a merés. Pár száz vödör után éppen lazítani akartam, amikor Marci hív, hogy a marconi árbocon reffelt vitorla kitépte a nútot és ott fityeg a vitorla teteje. Persze a kender vitorla él kötele a sok víztől megdagadt, így igen nagy kínszenvedéssel leszedtük a nagyvitorlát és elkezdtük a tartaléknak hozott jégvitorlás nagyvitorláját felszerelni. Az erős szél és a hullámok, na meg a javított árboc nem könnyítette meg a helyzetet. Végre fenn van a vitorla, mire újra megtelt a hajó vízzel, ezért mentem Ádi nénit leváltani a vödrözésben.

Szerencsére Marci tapasztalatával és ösztönével az északi part alatt hajózunk. Az egyre nagyobb pöff eltépte a nagyvitorlát, így azt le is kellett szerelnem. Ekkor már sok volt a víz és igen fáradtak voltunk, így Balatonszepezd előtt egy fokkal a nádasig felvergődtünk és lehorgonyoztunk. A partközelbe érve az utolsó ép orrvitorla is elszakadt. Mire megvirradt, felmertük a hajót és rendbe szedtük a szerelvényeket és elővettük a Györgytől kölcsön kapott dragon vitorlát, mivel más ép már nem volt. Ennek a felszerelése sok előkészületet igényelt (felhúzók megtoldása, a patkós bumm átszerelése, stb.) ezért még horgonyon állva átvészeltük a második vihart. Majd ennek elvonultával, az alig használt dacron vitorlák segítségével különösebb további havária mentesen, szép napsütésben, késő délután, félig meddig megszárítkozva befutottunk.

Toronyi András, 2016. szeptember 10-ére, a Bolygó 90. születésnapjára

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *